Sikeres esztendő után jöhet Tokió

 

Az utóbbi harminc esztendő legsikeresebb évét zárta 2019-ben a magyar birkózósport. Bacsa Péterrel, a Magyar Birkózó Szövetség ügyvezető alelnökével nemcsak az elmúlt tizenkét hónap sikereiről, hanem már a jövő évi, tokiói olimpiáról is beszélgettünk, különösen annak apropójából, hogy jövő márciusban Budapesten rendezik a kontinentális olimpiai kvalifikációs tornát.

–         Alaposan kitettek magukért a magyar birkózók ebben az esztendőben. Ön is így látja?

–         Valóban, rendkívül sikeres esztendőt zártak versenyzőink, hiszen korosztályos szinten a különböző világversenyekről tíz aranyérmet, összességében negyven érmet hoztunk haza 2019-ben, ami hosszú évekre visszamenően is kivételes eredmény, de az biztos, hogy az utóbbi három évtized legsikeresebb szereplése volt az idei. A felnőtt világbajnokságon négy olimpiai részvételi kvótát szereztünk, nem mellékesen úgy, hogy Lőrincz Tamás olimpiai súlycsoportban lett aranyérmes, amire ugyancsak régen volt példa. Tamás mellett testvére, Viktor, Muszukajev Iszmail és Sastin Marianna is kiharcolta a tokiói részvétel jogát, de nem tettünk le arról, hogy további birkózóink legyenek ott jövő augusztusban, Japánban.

–         Ehhez lehet fontos állomás a márciusi, budapesti, európai olimpiai kvalifikációs torna…

–         Nem véletlenül pályáztuk meg a rendezés jogát, hiszen nyilvánvaló, hogy a hazai közönség támogatása plusz motivációt adhat versenyzőinknek, hihetetlenül sokat jelenthet abban, hogy újabb sportolóink jussanak a torna a döntőjébe, ami már olimpiai kvótát ér. Súlycsoportonként az első két helyezettek lehetnek ott Tokióban, de ennek kiharcolása sem lesz egyszerű, hiszen gyakorlatilag Európa-bajnokságnak megfelelő erősségű mezőny gyűlik majd össze Budapesten. Versenyzőink a szófiai világkvalifikációs tornán is szerezhetnek kvótát, de bízom benne, hogy a mieink már Budapesten élni tudnak a lehetőséggel. Ha a már meglévő négy repülőjegyhez még hármat be tudnánk gyűjteni, azzal én már elégedett lennék.

–         Volt-e olyan szereplés, ami nem úgy sikerült, mint ahogy azt előzetesen elvárták?

–         Az U23-as világbajnoki szereplésünk számomra is csalódást jelentett, többet vártam ettől a viadaltól. Figyelmeztető is egyben ez a szereplés, hiszen a tokiói olimpia után két-három esztendőn belül ennek a korosztálynak kellene nagyot alkotnia. Azt azonban tegyük hozzá, hogy az U23-as világbajnokságon szereplő birkózóink közül sokaknak ez volt idén a negyedik, ötödik világversenyre, érezhetően „elfogytak” erre a vb-re. Erre nekünk is oda kell figyelnünk, hiszen látható, hogy egy éven belül nem lehet ennyiszer tökéletesre élesíteni a formát.

–         Valamivel több, mint egy esztendővel ezelőtt választották be a Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) vezető testületébe, a büróba. Hogyan értékeli ezt az egy évét a nemzetközi szövetségben? Sikerült-e a korábbi elképzeléseit megvalósítania?

–         Azt gondolom aktív egy esztendő volt ez, különösen, ha azt nézem, hogy szinte azonnal a mélyvízbe dobtak azzal, hogy a kazahsztáni kvalifikációs világbajnokság technikai igazgatói tisztségét rám bízták. Ezt követően érkezett a következő felkérés, Tokióban is jómagam látom el a birkózóversenyen a versenyigazgatói posztot, ami egyrészt hatalmas elismerés az egész magyar birkózósportnak, másrészt óriási felelősséggel is jár. Már többször jártam Tokióban, megkezdtük az előkészítő munkálatokat, bízom benne, hogy az egész sportág szempontjából eredményes lesz a jövő évi ötkarikás játékok. Az biztos, hogy a nemzetközi testületben az a célom, hogy a sportág egésze népszerű, eladható legyen, hiszen a birkózásnak ott a helye az olimpiákon, és, mint ahogy azt 2013-ban megtapasztaltuk, ha nem teszünk eleget az új kihívásoknak, akkor egy ilyen régi tradíciókkal bíró sportág is könnyen körön kívülre kerülhet. Fontosnak tartom, hogy a birkózósport folyamatosan újuljon meg, elérjük a fiatalokat, tegyük népszerűvé a televíziók számára, legyen látványos, izgalmas a sportág.

–         A versenyigazgatói poszt mellett a bíráskodásra is oda kell figyelnie. Korábbi nemzetközi bíróként jobban belelét a bírók munkájába, tevékenységébe. Tartott már eligazítást az olimpiai versenyeken részt vevő bíróknak?

–         Összesen negyvenöt bíró vesz részt az olimpián, még hét, nyolc hely kiadó a számukra, és akkor teljes lesz a bírói csapat. Az év eleje óta folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot, összetartásokon vesznek részt, tréningezzük őket, sőt, jövőre a teljes játékvezetői kar egy hetet Magyarországon tölt majd. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól ömleni fognak a magyar érmek, azokért továbbra is nagyon keményen meg kell dolgozniuk versenyzőinknek.

–         Akiknek a felkészüléséhez mindent biztosít a szövetség…

–         Ez pontosan így van, igyekszünk minden feltételt biztosítani számukra az eredményes szereplésükhöz. Többször vesznek részt nemzetközi edzőtáborozásokon, hogy minőségi edzőpartnerekkel készülhessenek, a legjobb ellenfelek ellen tréningezhetnek.

–         Az orosz birkózók ott lesznek Tokióban?

–         A nemzetközi szövetség hatáskörébe tartozik, hogy elindulhatnak-e az olimpián, erről még én sem tudok nyilatkozni. Az biztos, hogy meglepett, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) négy évnyi kizárással sújtotta Oroszországot minden nagyobb sporteseményről, túlságosan szigorúnak tartom ezt az általános határozatot.

–         A hazai, vidéki egyesületekkel tartja-e a kapcsolatot? Meghallgatják-e az ő kéréseiket, észrevételeiket?

–         Idén volt a hazai szövetség tisztújító kongresszusa, előtte Németh Szilárd elnök úrral országjáró körútra indultunk, bejártuk mind a hét régiót, meghallgattuk a vidéki egyesületek észrevételeit. Összegyűjtöttük ezeket a problémákat, és azon dolgozunk, hogy minden érintett számára megnyugtató válaszokat adjunk a felmerülő kérdésekre, kérésekre.

–         Az edzőképzéssel kapcsolatban kissé csalódottan beszélt…

–         Vannak elmaradásaink ezen a területen, sajnos kevés a fiatal szakember, úgy veszem észre, hogy a fiatalok nem úgy állnak bele az edzői munkába, mint ahogy az elvárható lenne. A szövetség egyedül nem tudja megoldani az edzőképzést, a tudás megszerzéséért, a képzettség fejlesztéséért a trénereknek is tenniük kellene, de sajnos kevesen jelentkeznek ezekre a képzésekre.

–         Az év végén együtt a család?

–         Sajnos nem, hiszen rengeteget utazom, idén 120 napot töltöttem külföldön, ami nagyon sok lemondással és áldozattal jár a családom részéről, amiért nem tudok elég hálásnak lenni nekik ezért. Köszönöm azt is, hogy elfogadják, hogy ennyire a birkózáshoz köt a munkám, és megértik, támogatnak abban, hogy ezért a csodálatos sportágért dolgozhatok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük