Mozgalmas évük volt Lőrincz- Szabó Emesééknek

 

Korábban atletizált, majd teniszezett, sőt, cselgáncsozott is, de végül – a családi hagyományoknak megfelelően – a birkózásnál kötött ki Lőrincz – Szabó Emese. Férje, Lőrincz Tamás olimpiai, kétszeres világbajnok és háromszoros Európa-bajnok sportolónk, akivel közös gyermekük, Dóri most másfél esztendős. Emese 2009-ben Vilniusban szabadfogásban szerzett EB-ezüstöt, mostanra azonban már kizárólag a család és a fotózás a legfontosabb az életében. A mézeskalács már elkészült, halászlevet viszont biztosan nem fog főzni idén karácsonykor – többek között erről is beszélgettünk Lőrincz – Szabó Emesével.

  • Abban, hogy egy fiú birkózásra kezd járni, semmi különös nincs. Na, de hogy egy lány?
  • Én sem ezzel kezdtem, kisgyermekként atletizáltam, teniszeztem, úszni is jártam, de mivel édesapám birkózóedző, keresztapám pedig birkózott, közel voltam a sportághoz. Az öcsémmel ráadásul többször „összeakaszkodtunk”, ami felkeltette apu figyelmét, így azt javasolta, hogy érdemes lenne valamilyen küzdősporttal próbálkoznom. Így kezdtem el cselgáncsozni, 10 esztendősen pedig már magyar bajnok lettem. Három esztendőt judoztam, de ezzel párhuzamosan már a birkózással is ismerkedtem Kiskunfélegyházán. Miután megszűnt a cselgáncs klubunk, kizárólag ezzel a sportággal foglalkoztam.
  • Tamással már nagyon korán megismerkedett…
  • És nem is akármilyen körülmények között, hiszen egymás ellen birkóztunk. 14-15 éves lehettem, és mivel nagyon kevés női versenyző volt, így „összeeresztettek” bennünket a könnyebb súlyú fiúkkal.
  • Azóta sok esztendő eltelt, és a kapcsolatuk is sokkal szorosabbá vált…
  • Három éve összeházasodtunk, tavaly nyáron pedig megszületett kislányunk, Dóri. Az ő világra jöttével természetesen a kettőnk élete is megváltozott, ő számunkra az első, ugyanakkor sok lemondással is jár részünkről. Tomi sokat van távol tőlünk, több minden hárul rám, ugyanakkor szerintem számára nehezebb a távollét, edzések között is Dóri fényképeit nézegeti. Amikor pedig itthon van velünk Cegléden, akkor mindenben segít, apaként is kiválóan helyt áll.
  • Igyekeznek megtalálni azt az időt is, amit kettesben tölthetnek?
  • Igen, bár nem könnyű, de havonta egy-két alkalommal sikerül úgy alakítani a dolgainkat, hogy kettesben tudjunk lenni, még ha csak pár órára is.
  • Az edzősködéssel végleg felhagyott?
  • Ha végleg nem is, de most egyelőre nem folytatom. Korábban édesapámnak segítettem Kiskunfélegyházán, szerettem a gyerekekkel foglalkozni, sőt, Cegléden és a válogatottnál is felajánlottak egy ilyen jellegű munkát, de azt gondolom, hogy amíg kisgyermekem van, addig ezt a feladatot nem tudnám maximális odafigyeléssel ellátni. Most a fotózással foglalkozom, ésszeretném magam kipróbálni ezen a területen.
  • Itt a karácsony, majd a szilveszter, ez mindig veszélyes időszak étkezés szempontjából. Egy sportoló család hogyan vág bele ezekbe a napokba?
  • Igyekszünk egészségesen táplálkozni, mindig odafigyelünk erre, de előfordul, hogy ilyenkor többet megengedünk magunknak. A mézeskalácsot már elkészítettem, és mivel a rokonságban biztos, hogy főznek valahol halászlevet, nekem ezzel itthon nem lesz gondom. A pontos menüt majd az unokatesókkal összedobjuk, az viszont biztos, hogy lesz választék bőven. Karácsonykor amúgy is nagy a jövés-menés, sorra járjuk a rokonságot, de ilyenkor ennek van az ideje.
  • A Tamás által kifogott hal is asztalra szokott kerülni?
  • Az biztosan nem, mert Tomi sporthorgász, mindig visszaengedi az általa kifogott halakat a tóba.
  • Hogyan összegezné, milyen volt önök számára a 2018-as esztendő?
  • Tartalmas, nagyon mozgalmas évünk volt. Nagyon sok minden történt velünk, és szerencsére elmondhatom, hogy sokkal több volt a pozitív történés, mint a negatív. Remélem, hogy 2019 is hasonlóan jól alakul a számunkra a család, és – Tamás miatt – a sport területén egyaránt.

Hering Viktor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük